Kétnapos jog- és fordítástudományi tanácskozásra gyűltek össze a szakma képviselői Szabadkán
A Magyar Nemzeti Tanács szervezésében pénteken Szabadkán Anyanyelvtudat és joggyakorlat címmel kétnapos jog- és fordítástudományi tanácskozás kezdődött. A konferencia központi témája a kisebbségek hivatalos anyanyelvhasználatának gyakorlata Szerbiában, a Kárpát-medencében és az Európai Unióban. A tanácskozás első napján bemutatták Mirjana Burzan és Kacziba Ágnes szerb–magyar középszótárát.
A rendezvényt a szakma képviselőin kívül egyebek mellett dr. Rusz Radován, a szabadkai magyar főkonzulátus konzulja, Dezső János, a belgrádi Collegium Hungaricum igazgatója, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség és az MNT tisztségviselői tisztelték meg jelenlétükkel.
Paskó Csaba, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja köszöntőjében az anyanyelv megőrzésének, ápolásának fontosságát hangsúlyozta. Szavai szerint minden nemzetnek a saját anyanyelve a legszebb. A magyar nyelvet szerencsére nem fenyegeti a globális kiveszés veszélye, mégis őrizni, gondozni kell, különösen azoknak, akik kisebbségi létben élnek, emelte ki Paskó, hozzátéve: „Merjünk anyanyelvünkön megszólalni, figyeljünk oda a helyesírásra és az élőszóra.”
A tanácskozás megszervezésének elsősorban két apropója volt, az egyik a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent középszótár, a másik pedig a kisebbségi akcióterv megvalósításának megkezdése, hiszen ezzel új lehetőségek és kihívások elé került a hivatalos írás- és nyelvhasználat, mondta köszöntőjében Mgr. Hajnal Jenő, az MNT elnöke. Mint hozzátette, a kisebbségi létben különösen égetővé válhat az anyanyelv és írás megőrzése. A nyelvek életét a közösségek sorsa határozza meg, húzta alá Hajnal. Értékelése szerint napjainkban a magyar kisebbségekkel kapcsolatban elsősorban az az egyik központi kérdés, hogy megtartják-e anyanyelvüket az anyaország határain kívül rekedt magyarok. Ahol gyengül az önazonosság, az anyanyelvi közösséghez való tartozásnak a tudata, ott általában az anyanyelvhez való ragaszkodás is gyengül, hangsúlyozta Hajnal.
Mgr. Deli Andor, az Európai Parlament képviselője, jogász a Szerbia európai uniós csatlakozásában rejlő lehetőségekről értekezett előadásában. Eddig mindenki egyetértett azzal kapcsolatban, hogy az uniós tagság, illetve csatlakozás hatalmas lehetőség Szerbia számára, időközben azonban megtörtént a brit népszavazás, a Brexit, ezt követően pedig mindenki azt kiáltotta, vége az EU-nak, Szerbiának már nem lesz hová csatlakoznia. Ugyanakkor Szerbia számára a brit polgárok szavazásától függetlenül sincsen más alternatíva, mint az uniós tagság – húzta alá Deli –, a folytatásban pedig arról a kettősségről beszélt, amely az EU-nak a nemzeti kisebbségek és jogaik kérdéséhez való magatartását illeti. Az EU nem ugyanazokkal az elvárásokkal viszonyul a tagság előtt álló tagjelölt és a tagállamokhoz –, mondta Deli.
Az EP képviselője a folytatásban az immár talán mindenki számára közismerté vált 23. és 24. tárgyalási fejezetekről is szólt. Ezek, de különösen a 23., különösen fontosak a nemzeti kisebbségek szempontjából. A 23. tárgyalási fejezet akciótervéhez tartozó kisebbségi akcióterv meghozatala és alkalmazása feltétel Szerbiával szemben, a korábban csatlakozó tagállamoknak nem kellett ilyen feltételnek megfelelniük – emelte ki Deli, mondván –, hogy a román és a bolgár csatlakozás tekintetében szerzett negatív tapasztalatok szigorúbbá tették az EU-t.
A folytatásban Dr. Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke és Dr. Varga Péter, a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság Tervező és Tájékoztatási Főosztályának stratégiai főreferense értekeztek az európai őshonos nemzeti kisebbségek jogainak védelméről, illetve az anyanyelvről a Kárpát-medencében a nemzetközi jog szemszögéből.
Vincze Loránt értékelése szerint a kisebbségek vonatkozásában két fontos alaptétel van: az egyik az, hogy ha a kisebbségek elérték a kisebbségi jogok egy bizonyos szintjét, akkor azt nem szabad elveszíteniük, a másik pedig az, hogy a jó gyakorlatokat meg kell osztaniuk. A koppenhágai dilemma, vagyis a kettősség, hogy az EU nem ugyanazt várja el kisebbségi ügyekben a tagjelölt államoktól, mint a tagállamoktól, valóban erős, viszont ez a hozzáállás nem meglepő, tekintettel arra, hogy az EU tagállamai közül egyesek nem ismerik el a kisebbségi jogokat – fogalmazott a FUEN elnöke –, majd arról beszélt, hogy a nemzeti kisebbségek szempontjából hosszútávon kedvezőtlen lehet a szélsőséges jobboldali és a szélsőséges baloldali pártok erősödése mindenhol Európában.
Varga Péter elsősorban a kisebbségvédelmi keretegyezmény és a nyelvi charta alkalmazásával foglalkozott. Elmondása szerint folyamatosan visszásságokra derül fény az alkalmazás tekintetében. Szerbia többnyire eleget tesz a nyelvi charta feltételeinek, ám elsősorban azért, mert rendkívül kevés kötelezettséget vállalt fel, vagyis saját belső joga alatt vállalt fel nemzetközi kötelezettségeket, hangzott el.
A hivatalos írás- és nyelvhasználat, valamint a kisebbségi jogok tekintetében Nyilas Mihály, tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkár hatalmas lehetőségként tekint a kisebbségi akcióterv megvalósítására. Voltak időszakok, mint amilyenek például a múlt század hetvenes-nyolcvanas évei, amikor a nyelvi jogok érvényesítésének helyzetét pozitívabban lehetett értékelni, mint napjainkban,– mondta Nyilas, majd arról beszélt, hogy a jogérvényesítéshez több szereplő együttes munkájára van szükség: az államéra, a helyi önkormányzatokéra és ezen belül a jogászokéra, valamint a polgárokéra. Nemcsak az államnak kell motivációt éreznie a vonatkozó törvények meghozatalára és betartatására, hanem a polgároknak is motivációt kell érezniük arra, hogy éljenek a felkínált jogokkal, nyomatékosította a tisztségviselő, majd a motivációhiányra példaként a bírósági eljárásokat említette, amelyek vonatkozásában az a tapasztalat, hogy a magyar ügyfelek többsége inkább választja a szerb nyelvű eljárást, mint a magyart. A témában Nyilas a magyar szaknyelv gyengüléséről is beszélt és a változást, az oktatás ez irányú megreformálását sürgette.
Lulić Emil, az MNT elnökének jogi szakmunkatársa és Szilágyi Miklós, az MNT Nyelvhasználati Bizottságának elnöke a kisebbségi akciótervről, annak megvalósításáról tartott előadást. Lapunknak nyilatkozva Lulić Emil arról számolt be, hogy a kisebbségi akcióterv terén már történtek lépések a végrehajtás irányába.
– Példaként említhetem a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvény módosításának folyamatát, amely még az akcióterv elfogadása előtt elkezdődött. Az idei év végéig kellene a Szerbiai Képviselőház elé kerülnie a szóban forgó jogszabály módosításának. Érdekesség, hogy azok az ajánlások, amelyek bekerültek az akcióterv még el nem fogadott változatába, teljes egészében alkalmazásra kerültek. A nemzeti kisebbségek projektum költségvetési alapjáról is érdemes beszélni. Bár ez az alap közel sem tartalmazza a megfelelő eszközöket, a választások kiírása előtt megszületett az a kormányrendelet, amely lehetővé teszi ennek az alapnak a működését. Ez a rendelet eddig hiányzott. Ebből az alapból a nemzeti kisebbségek jogérvényesítéséhez kapcsolódó projektumokat finanszírozzák. Egyelőre sajnos csak szimbolikus, egymillió dinár került az alapba, ám jövőre már várhatóan sokkal nagyobb összegek állnak rendelkezésre. A kisebbségi akcióterv terén az MNT-re ugyanúgy feladatok hárulnak, mint a többi nemzeti tanácsra. Elsősorban egy-egy akció társhordozói a nemzeti tanácsok, viszont a felülvizsgálat folyamatában komolyabb feladat hárul rájuk – taglalta Lulić.
A Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent, mindenképpen hiánypótló, középszótárat a szerzők, Prof.dr. Mirjana Burzan és dr. Kacziba Ágnes, Prof. Dr. Dr. h. c. Nyomárkay István és Prof, dr. Vera Vasić recenzensek, Virág Gábor felelős szerkesztő, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója és Brenner János, a kötet szerkesztője ismertette. Virág köszönetet mondott Hajnal Jenőnek, aki elmondása szerint mindent megtett annak érdekében, hogy a kötet megjelenjen. Akármennyire is törekedtek, apró hibák biztosan maradtak a kötetben – mondta Virág –, majd reményét fejezte ki, hogy a munkájukat bírálók konstruktív kritikákat fogalmaznak meg, annak érdekében, hogy a majdan napvilágot látó szótárakban el lehessen kerülni ezeket a hibákat.
Mirjana Burzan szavai szerint végső ideje volt kiadni a szerb–magyar szótárat, hiszen az utolsó megjelenése óta túlságosan sok idő telt el, a nyelv pedig folyamatosan változik: új szavakkal gazdagodik, bizonyos szavak pedig „elöregednek”, archaikussá válnak.
Kacziba Ágnes elmondása szerint munkájuk során a praktikusság és a gyakoriság elve irányította őket. Míg dolgoztak, az összes elérhető szótár segítségül szolgált számukra, úgy a kifejezések összeválogatásánál, mint a fordításnál, taglalta, majd hozzátette, az idegen eredetű szerb szavaknak mindig igyekeztek a magyar megfelelőjét megtalálni, és nem a magyarban használatos idegen eredetű szóval lefordítani.
A szótárak íróit hódolat illeti meg, húzta alá Nyomárkay István, aki szerint a szótáraknak tükrözniük kell egy meghatározott kor civilizációját. A szótárak többsége ennek eleget tesz, ez a szótár 99 százalékban megfelel ennek a követelménynek, emelte ki Nyomárkay.
Forrás: Magyar Szó
Fotó: Molnár Edvárd