Szobrot kapott Sörös Imre | Magyar Nemzeti Tanács Hivatalos Honlapja Ugrás a tartalomra

Jelenlegi hely

Szobrot kapott Sörös Imre

Az ’56-os magyar forradalom mártírjára emlékeztek Temerinben

A temerini születésű Sörös Imrének, az ’56-os magyar forradalom mártírjának állítottak kedden mellszobrot a tájház udvarában lévő alkotóháznál.

A megemlékezésen jelen voltak a belgrádi magyar nagykövetség és a szabadkai főkonzulátus, valamint a vajdasági magyar közélet, a helyi magyar politikai és civil szervezetek képviselői és Sörös Imre (1932–1958) családjának tagjai, a forradalmár tisztelői és emlékének őrzői.

A Himnusz eléneklését követően, amelyet a Szirmai Károly MME férfikórusa adott elő, az ünnepi megemlékezések következtek. Először Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke szólt a megjelentekhez: Mindenszentek és a halottak napja közé ékelve egy temerini születésű fiatalemberre emlékezünk, akit az ötvenhatos magyar forradalomban való részvételéért hatvan évvel ezelőtt felakasztottak. Emlékét az egykori harcok helyén emléktábla, a mártírok temetőjében pedig kopjafa őrzi. Mielőtt halálra ítélték volna, így vallott a bíróság előtt: „Nem először állok itt, harmadszor saját hibámon kívül. Korábban azért ítéltek halálra, amiért tulajdonképpen három atyai pofon járt volna. Egyszerű proletár gyerek létemre kulák fattyút csináltak belőlem. Huszonöt éves vagyok, de még életemben egy emberi nap nem volt”. Nyughatatlan természetét és kalandvágyát ismerve egészen biztosan minden másképpen alakult volna körülötte, ha 1956. októberének a remény és a szabadság csillaga csak egy rövid időre is ne ragyogott volna fel Magyarország felett, igaz, hogy csak egy rövid időre, ami után újabb nemzetpusztító évek, évtizedek következzenek – idézte fel a magyar forradalom temerini mártírjának emlékét Hajnal Jenő.

Kudlik Zoltán, a Nagy Imre Társaság szabadkai szervezetének elnöke arról szólt, hogy Matuska Márton kutatásainak köszönhetően ismertük meg Sörös Imre életútját és hősies tevékenységét. Az emlékhely felállításának gondolata Temerinben már a kétezres évek elején felmerült. Halálának 60. évfordulója évében pedig meg is valósult. Hosszú idő után Sörös Imre végre hazaért. Idézte utolsó szavait: „Abban érzem magamat bűnösnek, hogy embereket kicsempésztem az országból.” Normális országban és bírósági perben, ezért nem jár halálbüntetés, de ebben az esetben nem így történt, az ítéletet két napra rá végrehajtják, mondta Kudlik Zoltán.

Csorba Béla, a VMDP elnöke Sörös Imre emlékét idézve említette, hogy Temerin szó szerint is emberélettel áldozott abban a szabadságharcban, amely új fejezetet nyitott az egész emberiség történetében. Sörös Imre tízéves volt, amikor családjával átköltözött Magyarországra, ott tanulta ki a lakatosságot, részt vett az ország újjáépítésében, miközben felismerte a diktatórikus rendszer egyik alapvonását, a meghirdetett jelszavak és tettek közötti égbekiáltó különbséget.

Először ösztönösen, később már tudatosan is szembeszállt a sztálinizmussal. Először azért tartóztatták le, mert Rákosi diktatúrája alatt fittyet hányva a szigorú határzárra, hazaszökött Temerinbe. Visszafelé menet elfogták, majd hűtlenség és kémkedés vádjával kötél általi halálra ítélték. A hatalom cinizmusára jellemzően csak a bitófa alatt közölték vele, hogy büntetését életfogytiglanira enyhítették. 1956-ban szabadult, és a forradalom napjaiban élelmiszert szállított Pestre a Corvin-közben harcolóknak, de úgy tudjuk, hogy a fegyveres harcokban nem vett részt. A szovjet invázió után álnéven a bujkáló felkelők és családtagjaik Ausztriába szöktetésén tevékenykedett. Bécsben tagja lett a Magyar Forradalmi Tanácsnak. Otthoni ellenálló csoportok megalakításával bízták meg. Lebukása után embercsempészésért 3 hónapi börtönre ítélték, de közben felderítették a diktatórikus hatalommal szembeni tevékenységét is. Többedmagával katonai bíróság elé állították és halálra ítélték.

Az alkotóház falánál lévő mellszobrot, amelyet Dudás Károly formázott meg, és az MNT támogatásával készült, Hajnal Jenő és Matuska Márton publicista leplezték le, amit koszorúzás követett.

Forrás: Magyar Szó