Napilapunk 74. évfordulójának jegyében tegnap ünnepi rendezvényt szerveztünk székházunk dísztermében, jelenlétükkel megtiszteltek bennünket nyugdíjas kollégáink és a politikai közélet képviselői is.
Ma önmagunkra figyelünk, ma nem másokat, hanem önmagunkat ünnepeljük üzenettel nyitotta meg az ünnepséget Máriás Endre kollégánk, majd átadta a szót Ökrész Rozáliának, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatónőjének. Vállalatunk vezetője ünnepi beszédében kitért arra, hogy:
– Felújított székházunk láttán lépteink lelassulnak, bízom benne, hogy jó érzés tölti el azokat, akik most alaposan szemügyre veszik. A Forum-ház felújított homlokzata, az új ablakok látványa alátámasztja a jó irány, a helyes út megválasztását, a jövő és a megmaradás tekintetében. Ez az épület a vajdasági, az újvidéki magyarság egyik bástyája, felújítása közösségünk életképességét, az összefogás erejét bizonyítja, hiszen megvalósíthatatlan lenne a vajdasági magyar érdekképviselet a Vajdasági Magyar Szövetség közbenjárása, a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alap támogatása, valamint az MNT segítsége nélkül.
– Nem álltunk meg az épület külső felújításánál, októberben belekezdtünk az udvari rész renoválásába, míg az épület belső tatarozása a Nyomda teljes ki, illetve átköltöztetése után esedékes. Az áttelepítés, Nyomdánk a Telep városrészben egy fedél alá történő összevonása óriási kihívás, az urbanisztikai tervek jelentősen hátráltatják munkánkat. Azt már sikerült megvalósítanunk, hogy szabadkai szerkesztőségünk szeptember elsejétől új helyszínen végezze munkáját, a Magyar Médiaházban. Az új szabadkai szerkesztőség kényelmessé teszi az újságírók munkáját, öröm bemenni – mondta az igazgatónő, majd emlékeztetett arra, hogy nekünk mindannyiunknak öröm ide bejönni, és immár 74 éve jó újságot készíteni – egyetlen napilapunkat közösségünk tájékoztatására – mondta az igazgatónő.
Tegnap velünk ünnepelt a Forum Nyomda is, ez az intézmény 61 évvel ezelőtt kezdte el nyomtatni a Magyar Szót. Berta Zoltán igazgató is beszélt a nyomdarészlegeink összevonásának előnyeiről, illetve az áttelepítés összetettségéről és arról, hogy a vonatkozó, városrendezési szabályok mekkora mértékben késleltetik ennek a „régóta dédelgetett álomnak” a megvalósítását. – Izgalmas, dinamikus évet zárunk. Csupán két napon nem dolgozott a Nyomda, újév napján és karácsonykor. Minden kiadványunk idejében megjelent. A magyar kormánynak és Pásztor István közbenjárásának köszönhetően egységesíthetjük a két nyomdarészleget, így a mindennapos, nehézkes kapcsolatfenntartás kiiktatása nagy megtakarítást eredményezhet majd – magyarázta az igazgató, majd kitért az új CTP nyomdaipari berendezés beszerzésének jelentőségére is. Pár mondatban megemlékezett Ognjenović Radoslav nyomdászról, aki az idén hunyt el.
Varjú Márta főszerkesztő is köszöntötte a megjelenteket, alkalomhoz illően felolvasta a mai újság vezércikkét.
A Magyar Szó Lapkiadó Kft. posztumusz Életmű-díjban részesítette Garai Bélát, akitől néhány héttel ezelőtt voltunk kénytelenek búcsút venni. Elhunyt kollégánk munkásságát Kabók Erika főszerkesztő-helyettes méltatta, az elismerést Garai Miskolci Zsuzsanna, Garai Béla özvegye vette át. – A Magyar Szó Pistikéjét valóban a gyermekének tekintette, az irónia stílusjegyeit használta fel ahhoz, hogy az Olvasóban kételyeket ébresszen: Talán nem jól látom a politikai valóságot? Az igazságot a felszín alatt kell keresni – hallottuk Garai Miskolci Zsuzsannától, aki egyúttal bejelentette, hogy megalakul az Irónia J. Garai Béla-díj, amelyet minden év június 25-én oszt majd ki egy politikától, intézményektől független szakbizottság.
Ünnepségünkön Molnár Zoltán színművész is fellépett, Magyarzó Pistike öltözetben, a tőle megszokott módon vicceket mesélt, nevetségessé téve azokat a személyeket és mozzanatokat, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk az újságok hasábjain, a tévéhíradókban.
A teremben többek között jelen volt Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Erdődi Edvina, az MNT alelnöke, dr. Molnár Viktor, a tartományi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap igazgatóhelyettese, Erdély Lenke, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi parlamenti frakcióvezetője, Snejder -Sára Ildikó, az Európa Kollégium igazgatónője, Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója, László Edit, a Hét Nap igazgatónője is.
***********
Az idén az Életmű-díjat Németh Zoltán kollégánknak ítéltük oda – Az igazi riporter kézen fogja az olvasót, és viszi magával: megmutatja a falut vagy a várost, bekukkant vele a helybeli kiskocsmába, körbejárja a gazdasági udvart, a szétlőtt várost és rácsodálkozik a nyitott kapukra. Németh Zoltán lapunk legjobb riportere. Bátran mondom ki ezt az ítéletet, hisz valóságos, kis gyöngyszemek támasztják alá. Vele tartani egy-egy úton valóságos kaland – hallottuk egyebek mellett Kabók Erika méltatásában. Sok minden kell ahhoz, hogy valakiből jó újságíró legyen. Zoli bejárta az egész Vajdaságot, Baranyát sőt egy időben keresztül-kasul beutazta az egész országot is, mindenhonnan remek riportokkal tért vissza. Bámulatos műveltséggel, lélekkel és alázattal készíti írásait, hűséges olvasód maradok – üzente neki Kabók Erika.
Török Ernát az idén Feltörekvő Tehetség Díjjal tüntettük ki. Kocsi Zoltán kollégánk emlékeztetett arra, hogy Erna nem idegen vizekből evezett a Magyar Szó újvidéki szerkesztőségébe. Ha nem is ismertük személyesen, valamennyien hallhattunk róla. Irodalmi pályafutását napilapunk Kilátó melléklete már korábban is díjazta, újságírói tevékenységét a képernyők előtt követhették figyelemmel a nézők. Nyugodt, szelíd hangján mutatkozott be a kollégáknak, hangját azóta sem emelte fel. Tehetségével, gazdag tudásával, íráskészségével sohasem hivalkodott, és nem teszi ma sem. Szorgalmasan dolgozik, tisztelettel viszonyul kollégáihoz, a szakmához, az újsághoz.
Laták István sportszerkesztő kapta az Újságírói Díjat. Csordás Árpád méltatásából kiderül, hogy Laták 1994 nyarán sem volt igazi kezdő újságíró, hiszen előzőleg már dolgozott két évet a Rádióban, másrészt pedig azért nem, mert az újságírás a családban hagyománynak számított – nagyapja, akiről az István nevet kapta – a Magyar Szó első csapatának a tagja volt. Az első naptól kezdve bevethető volt, a témákkal nem volt gondja, egy gasztronómiai rovaton is otthonos lenne.
***********
A Magyar Szó Lapkiadó Kft. jubiláló munkatársai, 10 éve vannak a cégnél: Bednárik János, Čilić Robert, Diósi Árpád, Drenkovity Attila, Gajić Goran, Grnja Ljliljana, Halász Gyula, Kalocsai Szilárd, Magyar Melinda, Palenkaš Miša, Pupavac Erzsike, Pupavac Franja, Szabó József, Silađi Danijel és Ujfaluši Sandra. 20 éves jubileumot ünnepel Subotin Srđan, míg 30 éve dolgozik a Házban Crnčević Saša, Noszek Csaba, Pósa Hajnalka, Seleš Lajoš, Subotin Vesna, Suvajdžić Slobodan és Takács Ilona. 35 éve van velünk Gulyás Erzsébet, míg Fuszkó Lajos, Kurcinak Ljudevit és Fodor István négy évtizede erősítik sorainkat. Gratulálunk!