A jövőt ma még formálni lehet | Magyar Nemzeti Tanács Hivatalos Honlapja Ugrás a tartalomra

Jelenlegi hely

A jövőt ma még formálni lehet

A Magyar Nemzeti Tanács Szent István király szentté avatásának évfordulója alkalmából Újvidéken az M Stúdióban tartotta ma ünnepi műsorát, melyet jelenlétével megtisztelt egyebek között Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke, Igor Mirović, a tartományi kormány elnöke, Pálinkás Gábor, Magyarország belgrádi nagykövetségének munkatársa, Csige Gábor, a Szabadkai Főkonzulátus vezetője, Miloš Vučević, Újvidék polgármestere, Nyilas Mihály tartományi oktatási , jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkár, a VMSZ képviselői.

Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntőbeszédében emlékeztetett arra, hogy pontosan húsz évvel ezelőtt, 1999. augusztus 20-án, még a miloševići rendszerben, a bombázásokat követően Szabadkán megalakult az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács. A vajdasági magyar kulturális autonómia építésének folyamatában elévülhetetlen és megkerülhetetlen érdemei voltak mindazoknak a vajdasági magyar politikusoknak és értelmiségieknek, akik a Magyar Nemzeti Tanácsot alakították, annak működését mai formájában lehetővé tették.

Hajnal Jenő ünnepi beszéde folytatásában Újvidéken, a Duna mellett, a Duna park közelében a folyók folyamának évezredes összekötő erejére, a megbékélés fontosságára hívta fel a figyelmet.

– A Duna, amely évezredek óta itt nyújtózik, népeket és országokat köt össze, folytonosságával a múltat őrzi Európa e nagy térségében. Nem véletlen, hogy ez a nagy folyó József Attila neves költőnk 1936-ban írt Duna-versében a Duna-völgyi népek megbékélésének és összefogásának a jelképe is egyben. A költő szerint ugyanis – közvetlenül a második világháború kitörése előtti uszító világpolitika és a történeti meghatározottság ellenére – a történeti tapasztalat újragondolható, és a birtokba vett múlt harcai külső közösségi és belső egyéni békévé szelídülhetnek. Sajnos nem így történt! De a lehetőség ott pislákolt a békére vágyó emberek szívében akkor is, most is. Hogy most itt vagyunk, hogy most együtt vagyunk, és hogy most ennyien vagyunk, az épp annak köszönhető, hogy számunkra a jövő irányait, a múlthoz és jelenhez is kapcsolódó dimenzió határozza meg, amelyet József Attila a jelen feladataként két tömör verssorban így fogalmazott meg: „s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.” – mondta a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Kiemelte, hogy e múltban azonban sok minden benne van, de a Szent István-hagyomány sosem feledi a bűnöket. Azokat sem, amelyek szégyent hoztak rá, és azokat sem, amelyek mártírrá tették nemzettársainkat. Nem felejti a fegyvert, amely a Dunába lőtte az ártatlan áldozatokat, és tömegsírba a kiszolgáltatottakat, miközben minden megpróbáltatás után újra és újra igent mondott a félelem nélküli életre, az emberi méltóságra, a szabadságra és egykori önmagára…

 – Ennek a „nem kevés” munkának a része ez a mai ünnepség is – folytatta Hajnal –, amely ezen a napon egy kicsit másként is szeretné láttatni első királyunkat, akit legtöbbször bronz- és márványszoborként, aranyozott krónikák lapjainak díszes alakjaként látunk magunk körül mindenhol: Ő az országalapító, a mitikus erejű hős, megdicsőült szent. De keveset tudunk az emberről, aki élete végéhez közeledve fogalmazta meg intelmeit fiának, Imre hercegnek. Az intelmek egyik mondata így szól: „…légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson”.

Ezen a tájon bármelyik nemzet fiának múltjában a szerencsét sokáig keresni nem érdemes: megszoktuk már a hiányát. De bármi is történt – voltak jobb és rosszabb idők –, mégis megmaradtunk minden viszontagságban. Túléltük veszteségeinket, idegen hadak dúlását… Ma is itt vagyunk, mert azt megtanultuk, hogy ne várjuk a vakszerencsét, de ne is féljük a balsorsot se; ne aggódjunk a múlton, mert az már nincs a hatalmunkban, és ne rettegjünk a holnaptól, mert tudjuk, hogy a jövőt ma még formálni lehet. Mert „ez a mi munkánk; és nem is kevés” – emlékeztetett Hajnal Jenő.

– Szent István vallotta nemcsak a maga személyes istenhitét, de hozzá tartozóan a keresztény műveltséget is. Hitte az európai népek egymásra utaltságát, a kölcsönös tisztelet erejét. A békesség útját kereste. Magyar öntudata sosem kelt harcra Európa szellemével. Hazafiság és európaiság benne összetartozott.

– Eleink igazán tudták, milyen érzés egy létében fenyegetett közösség tagjaként megmaradni ezen a tájon. És hogy milyen a közös anyanyelvet beszélők között a hazát mindenhol megtalálni. Sokan közülük megjárták a nagyvilágot, magyarokkal és más nemzetiségű szomszédokkal, barátokkal találkoztak annak minden távoli szegletében. De akár hazajöttek, akár nem, az egyetlen otthon számukra a szülőföld maradt. Nemzeti ünnepünkön ezt a szeretetet és hűséget, ezt a személyességet és összetartozást, ezt a felismerést és hazatalálást kérem mindannyiunknak Kölcsey Ferenc szavaival: „A haza minden előtt.” – fejezte be beszédét Hajnal Jenő.

Igor Mirović tartományi kormányfő örömét fejezte ki, hogy újból üdvözölheti a jelenlévőket, és jókívánságait fejezte ki a tartományi kormány nevében a Szent István-napi nemzeti ünnephez, amelyet immár hivatalosan is ünnepnapként tartanak számon Vajdaságban.

– Örülök annak, hogy e nemzeti ünnep a két nép rendkívüli kapcsolatának a jegyében telik. Büszkeséggel tölt el, hogy a jelenlévők közül mindannyian azon politikai (és nem politikai) nemzedékhez tartozunk, akik néhány évvel ezelőtt bölcsen, bátran és elszántan szembeszálltak a gyakran igen fájdalmas történelmi igazságokkal, amelyek évtizedeken át terhelték a szerbek és a magyarok viszonyát – mondta Mirović. Kiemelte, különös érdeme ennek a két politikai szervezetnek, a Vajdasági Magyar Szövetségnek és a Szerb Haladó Pártnak van, hogy pontot téve a múltra, és a jövő felé fordulva, a közösséget, az összekötő értékeket és a testvériséget, valamint az egyenlőség ideológiáját helyezik előtérbe.

– A tartományi kormányzat és a helyi önkormányzati szinteken is az együttműködés immár a negyedik évébe lépett, és a kulcsszavai továbbra is a bizalom, az őszinteség és a kölcsönös tisztelet – mondta a tartományi kormányfő.

Köszöntőbeszédében kiemelte, hogy amikor majdnem egy évezreddel ezelőtt Szent István király által megszemélyesített dinasztia létrehozta a magyar államiság alapjait, nem sokkal később a szerb Nemanjić dinasztia is megtette azt. Ezért ma is emlékeznünk kell arra, hogy egykor a dinasztiák a kritikus pillanatokban ugyanazon a keresztény oldalon álltak. S számos példa volt minderre a későbbi idők során is – ecsetelte Mirović.

Elmondta, hogy a tartományi kormány a konkrét cselekedetek politikáját folytatta, iskolák, kórházak, utak és vasútvonalak felújítására helyezve a hangsúlyt, és segítve a hazai vállalkozásokat abban, hogy foglalkoztassák azokat a polgárokat, akik itthon szeretnének érvényesülni.

– Az egyik legfontosabb az ígéret, hogy nem csupán szavakkal, hanem tettekkel, projektumokkal, támogatással, és minden energiával és eszközzel, amellyel rendelkezünk segítjük a nemzeti közösségeket – emelte ki Mirović.

A rendezvény keretében Paskó Csaba katolikus plébános, Orosz Attila bácskai református esperes és Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes megáldották az új búzából sütött kenyeret. Az ünnepi műsorban felléptek a Zentai Magyar Kamaraszínház színművészei, Lőrinc Tímea és Dévai Zoltán. Az újvidéki Kapisztrán ferences ifjúsági kórus pedig Beszédes Margit karnagy vezetésével adott koncertet. Az ünnepélyt színessé tették még az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Kiscimbora és Csiperke együttesei az óbecsei Fokos zenekar és barátainak közreműködésével.

Forrás: Magyar Szó (2019. augusztus 21. 1. 4.)