Ideológiák helyett az ember legyen a fontos | Magyar Nemzeti Tanács Hivatalos Honlapja Ugrás a tartalomra

Jelenlegi hely

Ideológiák helyett az ember legyen a fontos

Csúrogon, az 1944/45-ös délvidéki ártatlan magyar áldozatok emlékére emelt Megtépázott Krisztus című szoborcsoport előtt emlékeztek tegnap a hetvenöt évvel ezelőtti tragikus eseményekre, amikor 1944. október 17-én kihirdették Vajdaság területére az 1945. február 15-éig tartó katonai közigazgatást – Csúrog, Mozsor és Zsablya azoknak a vészterhes időknek vált a szimbólumává, amikor több ezer magyar lett az esztelen megtorlás vétlen áldozata.

A 2013-ban a szerb–magyar megbékélés jegyében felavatott, a legnagyobb délvidéki tömegsír mellett található emlékműnél a magyar és a szerb himnusz felcsendülését követően a történelmi egyházak képviselői – Paskó Csaba kelebiai plébános, Orosz Attila református esperes, és Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes – mondtak imát az egybegyűltekkel az áldozatok lelki üdvéért. A Magyar Nemzeti Tanács által szervezett megemlékezés résztvevőihez elsőként az óbecsei Teleki Júlia, a csúrogiak kálváriájának egyik túlélője  szólt, aki azt emelte ki: a megbékélés csak akkor lehet tartós, ha tiszteljük egymást és egymás áldozatait – ehhez viszont magyaroknak, szerbeknek egyaránt meg kell ismerniük mind az 1942-ben, mind az 1944/45-ben történteket. Hozzá hasonlóan Vesna Stjepanović, a csúrogi helyi közösség tanácselnöke is azt tartotta fontosnak elmondani: az új korszak a kölcsönös tiszteletet hozza el az emberek közé, és a halottak napja legyen a béke, a tolerancia és a szeretet ünnepe.

Dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövetének levelét személyes megbízottja, Pálinkás Gábor első beosztott konzul olvasta fel, ebben többek között az állt: a magyar–szerb megbékélési folyamatnak köszönhetően ma már méltó módon lehet emlékezni a Sajkás-vidék meggyilkolt magyar lakosságára, a közös államfői tisztelgés a magyar és a szerb áldozatok emléke előtt immár megkérdőjelezhetetlen alapokat biztosít ahhoz, hogy minden évben közösen rójuk le kegyeletünket az emlékműveknél.

– A megbékélési folyamatnak köszönhetően szembenéztünk a magyar–szerb közös múlt legérzékenyebb időszakával. Csaknem 70 év után ez időszerű volt. Fel kellett ismernünk, hogy a két népet sokkal több dolog köti össze, mint ami szétválasztja (…) A jövőre nézve nem lehet más célunk, mint az, hogy a magyar–szerb kapcsolatokat az együttműködés, ne pedig a konfliktusok uralják. Ehhez azonban az kell, hogy minél jobban megismerjük egymást – áll egyebek között a magyar nagykövet levelében.

2013. június 26-án, a magyar–szerb megbékélés történelmi dátumán együtt hajtott Csúrogon fejet Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő az akkor felavatott Megtépázott Krisztus emlékműve előtt, ahol egyúttal az egyházi szertartás szerinti végtisztesség megadása is megtörtént. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke arról beszélt: ezeket a történelmi gesztusokat és ezt a napot nem őrzi méltó módon az emlékezetpolitika, és nem lett a közgondolkodás szerves része, ahogy az sem, hogy 2014 januárjában megszületett az a szerb kormányrendelet, amely eltörölte Csúrog, Zsablya és Mozsor, közvetve pedig a vajdasági magyarok kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt.

– Nekünk, a vajdasági magyar közösség életében szerepet vállalóknak a közös felelősségünk abban van, hogy ne hagyjuk relativizálni a borzalmat, ne hagyjuk, hogy különbséget tegyenek az áldozatok között, ne mentsük fel a gyilkosokat, és ne keressünk magyarázatot a bűnre. Nem a felszabadítók és a megszállók álltak szemben egymással, hanem az embereket állították szembe egymással azok, akik számára a nemzeti közösségek, a falvak lakosai, a kocsmárosok, papok, tanítók és egyszerű emberek az égvilágon semmit sem jelentettek. Hetvenöt évvel később a legfontosabb tanulság az, hogy óvakodjunk mindazoktól, akik a szimbolikus politizálás olcsó, de hatásos eszközeit használják, akik relativizálják a borzalmakat, akik nem az embert, hanem az ideológiát helyezik előtérbe – ugyanis az ő számukra nincs történelmi megbékélés –, mert ők nem a múltat szántják be, hanem a térség közösen építhető jövőjét – mondta többek között Pásztor István.

A hozzátartozók és a civilek mellett az eseményen dr. Kaizinger Tibor, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának első beosztott konzulja, mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Halász Béla református püspök, a VMSZ köztársasági, tartományi és helyi önkormányzati képviselői és tisztségviselői, más pártok, intézmények, szervezetek, valamint a Razzia 1942 Emlékegyesület képviselői is részt vettek és koszorúztak. A megemlékezés ünnepélyességéhez a zentai Mécsvirág együttes alkalmi műsora is hozzájárult.

Forrás: Magyar Szó, 2019. október 28. 1. 4.