Kérdésessé válhat a Kosztolányi-napok és az Irodalmi Kis-ernyő megszervezése is – Nehéz helyzetben a Szabadkai Városi Könyvtár
Az idei évi ambiciózus tervekről szerettünk volna beszélgetni, de az eddig elért sikerek ellenére jórészt a problémák kerültek előtérbe, amikor Dragan Rokvićtyal, a Szabadkai Városi Könyvtár igazgatójával asztalhoz ültünk. Az alapító, vagyis a város költségvetéséből ugyanis kevés jutott az intézménynek, így az idén alig 300 000 dinárból kell könyvet vásárolniuk, és körülbelül ennyi pénz jut a többtucatnyi rendezvényük megszervezésére is.
– A Szabadkai Városi Könyvtár a város legnagyobb múlttal rendelkező kulturális intézménye. Annak idején, 125 évvel ezelőtt legnagyobb történészünk, Iványi István kezdeményezésének köszönhetően nyitották meg. Nagyon büszkék vagyunk erre az intézményünkre, s az elmúlt időszak nagyobb részében a legnagyobb és vezető kulturális intézménye volt ennek a városnak. Főként ebben az épületben, amely 1895-ben épült, található a kulturális örökségünk nagy része. A könyvtár nagy reformokba kezdett, azzal a céllal, hogy lépést tartson és alkalmazkodjon a többi közép-európai könyvtárhoz – magyarázta az igazgató, majd így folytatta: – A civilizációs fejlődés követelménye, hogy digitalizáljuk az irodalmi örökségünket, amit nagyrészt meg is kezdtünk, egy részét be is fejeztük. A Magyar Nemzeti Tanács támogatásának köszönhetően az egyik legmodernebb szkennert vásároltuk meg, s így a XIX. századi folyóiratokat mind digitalizáltuk. 2014-ben a Bácskai Hírlap, a Függetlenség, a Szabadka és vidéke, a Bácsmegyei Napló összes kiadványát. Ezenkívül a régi és ritka könyveket is sikerült megőriznünk, ezek azok a könyvek, amelyeket 1500 előtt nyomtattak. A szabadkai könyvtár megkezdte ezt a folyamatot is. Kivilágítottuk az épületet, illetve megjavítottuk a tetőszerkezetet, így végre nem ázik be a könyvtár. Megkezdtük a horvát részleg kialakítását. S szintén az MNT-nek köszönhetően sikerült megvásárolnunk az első szolgálati autónkat, amely ezekben a napokban érkezik meg hozzánk. Mi vagyunk az első könyvtár a volt Jugoszlávia területén, amely elsőként 1964-ben kétoldali egyezményt írt alá a szegedi Somogyi-könyvtárral, valamint a budapesti, a zágrábi és az eszéki könyvtárakkal is folyamatosan együttműködünk. A művelődési minisztériumnak köszönhetően alkalmazottaink szemináriumokra utazhattak el, s mi is szerveztünk egy licenccel rendelkező szemináriumot Szabadkán.
Ezek mellett fontos kiemelnem, hogy a Szabadkai Városi Könyvtár az alapítója és szervezője a Kosztolányi Dezső Irodalmi Napoknak, valamint az Irodalmi Kis-ernyő rendezvénynek, amely Danilo Kiš előtt tiszteleg. Büszkék vagyunk arra is, hogy hatezer olvasónk van, az idei kampány célja pedig az, hogy az év során tízezer szabadkai legyen a könyvtár tagja – magyarázta az igazgató.
A közkönyvtárak számára a követelmények szerint a 100 000 lakossal rendelkező városokban évi 8,5 millió dinárt kellene biztosítani könyvvásárlásra. Szabadka eddig évente mintegy 900 000 dinárt hagyott jóvá.
– Ebben az évben is megkaptuk ezt a 900 000 dinárt, de mivel a tavalyi összeget átvitték az idei évre, a reális összeg, amellyel mi ebben az évben gazdálkodni tudunk, az mintegy 250 000 – 300 000 dinár. Ez egy történelmi minimum, és igazgatóként csakis siránkozhatok ezen, hogy a szabadkai gyerekek nem kaphatják meg a szükséges könyveket, a szükséges fejlődés nem történhet meg. A szűk egymillió dinárból 700-tól 1000 könyvet tudtunk vásárolni. Még mindig nagy gondot okoz az is, hogy Magyarországgal és Horvátországgal nincsenek bilaterális szerződéseink. Szégyen, hogy még mindig csempésznünk kell a könyveket a határon, hogy emiatt egyes kisebbségek hátrányos helyzetben vannak. Ezért kezdeményezzük, hogy ezek a gondok megoldódjanak, hogy megerősödjenek az itteni kiadók, például a Forum, amely valamikor nagyszerű kiadó volt. Hogy visszatérjünk legalább arra a szintre, amelyen néhány évtizeddel ezelőtt voltunk.
Panaszt tettünk a költségvetéssel kapcsolatban a polgármesternél, ahogyan a pénzelosztás többi pontjára is felhívtuk a figyelmet. A Szabadkai Városi Könyvtár teljes informatikai berendezésére, vagyis számítógépekre és egyéb technikai fejlesztésére 10 000 dinárt irányzott elő a város. A könyvtár 125 éves fennállásának megünneplésére az alapítótól nem kaptunk egy dinárt sem. Az összes rendezvényünkre alig kaptunk 300 000 dinárt összesen, műhelymunkákra és előadások szervezésére például összesen 5000 dinárt egész évre. De nem minden szerbiai városban van ez így, van, ahol impozáns összegeket szántak könyvvásárlásra.
Elemezhetném tovább, de mindez arról tanúskodik, hogy valóban nagy gondjaink vannak. Arról nem beszélve, hogy azokat a rendezvényeinket, amelyek Európa-szerte ismertek, kénytelenek leszünk az idén beszüntetni. Azt hiszem, hogy valóban reális az a félelem, hogy a rendezvényeket, mint a Kosztolányi-napok, az Irodalmi Kis-ernyő, le kell majd mondanunk. Beszélni fogunk erről a polgármesterrel, annak kapcsán, hogy mit tehetünk, hogy további pénzhez jussunk, mert a mostani helyzet valóban kétségbeejtő – panaszkodott Rokvić.
Kérdésünkre, hogy milyen üzenetet hordoz ez a döntés, és mire számíthatunk a jövőben, Rokvić kiemelte, véleménye szerint gond van az alapvető kulturális értékek felismerésével, azzal, hogy mit is gondolunk és hiszünk a kultúra bástyáinak.
– A városnak büszkének kellene lennie arra, amit a múzeum, a levéltár, a könyvtár képvisel, hiszen ez a város tükre arról, hogy milyen is itt a kulturális élet. Az én véleményem szerint Szabadkán is úgy kellene vélekedni, hogy ezek az intézmények a kultúra bástyái. A kultúrpolitika valamilyen más értékek felé fordult. Nekem nem feladatom, hogy kritizáljam más munkáját, de mint a könyvtár igazgatója nem engedhetem meg, hogy a könyvtárat leépítsék és leállítsák a civilizációs fejlődését. Feladatom, hogy erről beszéljek a polgármesterrel, a minisztériummal, a stratégiai partnereimmel, mert ez egy közintézmény, ez nem egy titkos munka. Jelentős és példaértékű intézménnyé nőttük ki magunkat, elismernek bennünket külföldön is.
Szabadkán valami különlegesen érdekes dolog történik. A városi költségvetésből 9 százalékot költenek kultúrára, ami hatalmas részösszeg. Belgrád két százalékot költ körülbelül. Az én véleményem az, hogy ez az összeg felett kellene hogy álljon egy stratégiai dokumentum, Szabadka kulturális fejlesztésének stratégiája, amelyre évek óta nagy szükség lenne. Amit mi kulturális küldöttek szeretnénk látni, az az, hogy van egy elképzelés, vannak prioritások, törvény által előírt feladatok, és egy közérdek, amelyet képviselne ez a dokumentum.
Tudnunk kellene, hogy mi az, amit szeretnénk, milyen tartalmakat, és mit szeretnénk elérni. Tisztában kell lennünk a hagyományainkkal, a történelmünkkel, és hogy milyen irányba haladunk. Nekem feladatom és kötelességem értesíteni a nyilvánosságot azokról a nehézségekről és problémákról, amelyekkel szembesülök a munkám során, mert egy ilyen nagy és jelentős intézmény élén állok. A Szabadkai Városi Könyvtárba minden gyermek eljön egyszer, aki óvodába és iskolába jár. Ez az egyik legjelentősebb intézmény, nem szabad hagyni, leépülni, mert nekünk nincs másik történelmünk, hagyományaink és nincs másik könyvtárunk, csak ez az egy – részletezte az igazgató, majd hozzátette, az MNT-től kaptak támogatást egy projektdokumentáció kidolgozására, amely egy multimediális központ és olvasóterem kiépítését helyezi kilátásba.
– Hajnal Jenő nagy támaszunk a terveink megvalósításában, és én bízom abban, hogy az ő és a polgármester segítségével és kommunikációval sikerül egy kompromisszumos megoldásra jutnunk a terveink megvalósításában. Hogy a szabadkai könyvtár, a város kultúrájának esszenciája egy olyan szintre emelkedjen, amely valóban méltó hozzá.
Én, született szabadkaiként azt remélem, hogy a politikum felismeri a könyvtár értékeit, amit sajnos jelen pillanatban nem tapasztalunk – mondta végezetül Rokvić.
Forrás: Magyar Szó
Fotó: Molnár Edvárd