Gazdagodott a Pechán-gyűjtemény | Magyar Nemzeti Tanács Hivatalos Honlapja Ugrás a tartalomra

Jelenlegi hely

Gazdagodott a Pechán-gyűjtemény

A verbászi Városi Múzeumban hétfőn megnyílt Pechán József (1875–1922) a mai Vajdaság legjelentősebb szecessziós festőjének festmény- és fényképkiállítása. Köszönve a Magyar Nemzeti Tanács támogatásának, továbbá a Đakonović családnak, a verbászi művész festményei, továbbá az általa készített fényképek, továbbá az általa díszített bútorok egy része a múzeum tulajdonába került, és állandó jelleggel megtekinthető.

Vesna Grgurović, az intézmény vezetője ezzel kapcsolatban elmondta, a jelenleg kiállított tárgyakra a kiállítás a kiállításban elnevezés illik a legjobban, hiszen a verbászi művésznek már van egy emlékterme az intézményben, amit a mostani festmények, fotók és bútorok csak tovább bővítenek: − Pechánék a szomszédos ház lakóival szoros kapcsolatot ápoltak, és ennek köszönhetően három újabb festmény, az akvarell festményeivel díszített különleges ülőalkalmatosság (ami a szomszéd tulajdonában volt), és több általa készített fotó került a múzeumba. Innen kapta a mai kiállítás az Egy történet a szomszédságból: Pechán és Seidl elnevezést. Az itteni magyar és német közösség kulturális identitását őrző gazdag örökség egy részét képező tárgyak néhány helyi magánszemély és vajdasági szervezet segítségével kerültek a múzeum tulajdonába. Valójában a Seidl család egyik tagja a két háború közötti időszakban nyomdatulajdonos volt, leszármazottja, a verbászi születésű, de már 20 éve Belgiumban élő Đakonović Júlia úgy döntött, hogy eladja a családi házat a benne lévő bútorzattal együtt. Néhány verbászi magánszemély felismerte ezeket a szinte felbecsülhetetlen értékeket, a bútordarab díszítéseként készült Pechán-festményeket, erről értesítette a múzeumot, az intézmény pedig a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával hozzájutott a most kiállított kulturális örökséghez – magyarázta a múzeum vezetője. Hozzátette, a már megvásárolt bútoron kívül Đakonović Júlia közel 200 darab személyes tárgyat, dokumentumot, és többségében a Pechán-műhelyben készült fényképet adományozott a múzeumnak, amelyek még feldolgozás alatt állnak.

Bordás Győző verbászi születésű író elmondta, a Pechán-gyerekekkel együtt játszottak, mert kertszomszédok voltak, így a művész munkáját már akkor megismerte: − Amikor a Magyar Szóhoz kerültem, illetve a Híd főszerkesztőjeként felvetődött bennem, hogy a Pechán-hagyatékról illetve a Pechán-háznak a történetéről, Pechán József munkásságáról érdemes volna írni. Erről sikerült meggyőznöm Bela Duranci művészettörténészt, aki egyébként sokat foglalkozott Pechán művészetével, és 1969-ben a szabadkai városi múzeumban megrendezett egy szép nagy kiállítást is, ahol bemutatta mindazt, ami akkor még a Pechán család hagyatékában volt, illetve azokat a képeket, amelyekkel a Szabadkai Városi Múzeum rendelkezett. A kiállításról egy gazdag katalógust is készített, és amikor felvetődött annak a gondolata, hogy Két Pechán címmel lehetne egy monográfiát írni, örömmel fogadta az ötletet. Hozzá is fogtunk a munkához, és így 1982-ben a Forum Könyvkiadó kismonográfiák-sorozatában megjelent ez a könyvünk, ahol feldolgoztuk a történetet. Természetesen ezzel nem ért véget a kutatás. Pechán Béla elhunyt ugyan, de nagyon sok dokumentumot rám hagyott, megőrzésre, mert látta, hogy foglalkoztat a dolog. Így 2008-ban Pechán Józsefről egy átfogó monográfia jelent meg, azzal, hogy a könyvet Németh Ferencnek a Pechán fényképészeti műhelyről írt tanulmánya, valamint az itt készült képek egészítik ki – magyarázta Bordás Győző. A bútordarabon, azaz a ,,komódban” lévő képekről elmondta, tekintettel arra, hogy azokon üveg van, nem biztos, hogy mindegyik akvarell, lehet közöttük pasztell is. Mindenesetre apró, de értékes dolgokról van szó, így külön örül annak, hogy az MNT értelmét látta, hogy mindezt megvásárolja a verbászi múzeum részére, ahol egyébként a teljes Pechán József-hagyaték megtalálható, hiszen azokat Pechán Béla végrendeletében a múzeumnak ajándékozta.

A kiállítás megnyitóján jelen volt mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, valamint dr. Ózer Ágnes történész, múzeumi tanácsos is, aki elmondta, miután rájött, hogy milyen értékről van szó, tudatta a múzeum igazgatójával a lehetőségeket, hogy azok hogyan kerülhetnek a Pechán-tárlathoz: − 40 év után a múzeumban az ember elcsodálkozik azon, hogy ma is elő tud állni olyan helyzet, hogy egy komoly múzeumi értéket csekély összegért meg kell vásárolni, azaz a múzeum tulajdonába juttatni, és hogy arra nem lehet helyben pénzt találni, valamint a helyi politikumnak nincs elég ösztöne ahhoz, hogy itt valamit lépni kell. Nagyon jó, hogy az MNT ebben az esetben gyorsan reagált, és sikerült az egészet Verbászon tartani – fogalmazott Ózer Ágnes. Elmondta még, hogy az örökösök, akik üresítik a házat, tudatában voltak annak, hogy a Pechán-fesmények és bútorok, családi iratok stb. Verbász kulturális örökségét képezik – hallottuk Ózer Ágnestől.

A megnyitót követően Đakonović Júlia a sajtó képviselőinek elmondta, a szülők elhalálozását követően rá és Ottília nővérére maradt a ház és a benne lévő ingóságok: − Nagy megtiszteltetéssel és végtelen örömmel tölt el, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak és Hajnal Jenő úrnak köszönhetően sikerült a családi örökséget Verbászon tartani. Négy és fél éve halt meg az édesapám, én pedig már nem fogok visszaköltözni. A ház nagy, és a benne lévő bútorok is túl nagyok, nem lehet őket lakásban tartani, ezeknek itt a helye a múzeumban, hogy megmaradjanak az utókor számára.

Forrás: Magyar Szó, 2019. december 11. 7